Kinek a világa?
Megint dicsőn emlékeztetek! Ahogy azt tanítja
képernyők, hírlapok ezernyi vajákos bitangja
- ugye már beteljesült ’56 megannyi álma,
van jogállam, demokrácia, a nép miért lázadna…?
Ha valakinek egy s mást számon kérni volna kedve,
szégyellné magát, az ünneprontás, „atrocitás” lenne,
hogy mi is volt ’56? – tanár csak tanítgassa,
van itt már jogállam, a nép miért lázadna!
Mit nektek ávós meg fattya, mit nektek Biszku Béla,
búsás, rózsadombi nyugdíját igazán megszolgálta
- hány magyart küldött életfogytigra, bitófára? -
hiába int annyi sír, hiába átvakolt kínzókamra,
jámbor és kulturált e nép, miért háborgassa…,
ó, ti méltók vagytok ’56-hoz, a lyukas trikolórhoz!
Mit nektek ügyészek, vérbírók, jogi fogdmegek,
máig is örömmel gyártanak talmudi ítéletet…
- van e honban jog, demokrácia: EU- garantálta!
A kanált jól bejáratta a legendás „János bácsi”
- szégyen-e, ha az ember kis biztonságra vágyik,
sor az élet, kanálnyi repetáért érdemes sorba állni,
többér, szebbér, igazabbért minek is ágálni…! -
bánjátok is, hogy nálunk „terrorista” egy Budaházy,
így hívják mind, ki emberi magyar sorsra vágyik.
Nagykanál repeta – ez a ti netovábbtok,
lophatja zsidó és ezer ördög az országot,
jó ide Soros birodalma, új, cifra csajkája,
bánja is a magyar, hogy kinek a világa,
megszokta: övé a rózsa tövises szára,
másé a virága – boldog, ha szippanthat illatába …
„Új szelek nyögetik az ős magyar fákat”,
lesz itt mindenkinek gazdag repetája,
van már jogállam: Orbán garantálja,
Soros telemeri az új, cifra csajkákat!
Balla József
2010. okt. 26–28.
A Vér kötelez
Nem fájt mikor leköptek,
Nem fájt mikor vertek.
Nem fájt ha elárultak,
Nem fájt ha átvertek.
Az divat ember elment,
Az igaz barát maradt.
Láttam én már mindent,
Nincs új a nap alatt.
Nem adom fel soha,
Nem változom már.
Inkább ne állj elém,
Betelt a pohár.
Maradok ki voltam,
Látod így van ez.
Ne próbálj meggyőzni!!
Engem a vér kötelez!!!
Megtanultam hamar,
Hogy kiben bízhatok.
Nem hatottak rám,
A hamis jóslatok.
Nem érdekel hogy mások,
Mit gondolnak rólam.
Végigjárom az utat,
Amin elindultam.
Nem adom fel soha,
Nem változom már.
Inkább ne állj elém,
Betelt a pohár.
Maradok ki voltam,
Látod így van ez.
Ne próbálj meggyőzni!!
Engem a vér kötelez!!!
Vér nem válik vízzé,
Ne várj tőlem mást.
Tettem ami tettem,
Nem érzek csalódást.
Hazug szót nem tűröm,
Megteszem mit tudok.
Vagyok aki voltam,
Leszek aki vagyok!
Nem adom fel soha,
Nem változom már.
Inkább ne állj elém,
Betelt a pohár.
Maradok ki voltam,
Látod így van ez.
Ne próbálj meggyőzni!!
Engem a vér kötelez!!!
Hazug szót nem tűröm,
Megteszem mit tudok!
Vagyok aki voltam,
Leszek aki vagyok!!
Szabó Krisztián
Katona György:Szeresd a szót
Szeresd a szót, mit először hallottál,
Mikor nyöszörögve anyatejet szoptál,
Mikor édesanyád föléd hajolt este ,
Megcsókolta arcod és szuszogásod leste.
Ezen a nyelven szólt, énekelt és mesélt.
Álomba ringató altatót is regélt.
Veled sírt együtt, ha lázas lett homlokod,
Melletted elaludt és melletted virrasztott.
Így lett ő anyanyelv és édesanya egyben,
Mindkettő édes és mindkettő egyetlen.
Őrizd meg mindkettőt, míg engedi az élet!
Ha ő már nincs veled , add tovább e kincset!
Szeresd a szót, mit először hallottál!
Énekeld dallamát, mit már megtanultál!
Fájjon ha gyalázzák, ha gúnyolják, ha verik!
Ne állj azok közé, kik szégyellni merik !
Mert akinek nincsen anyanyelve, szegény,
Nagy üresség tátong annak szíve helyén!
Nem tud énekelni, beszélni, csak dadog!
Szeresd a szót, mit édesanyád adott!!!
Szentes, 2008 május 5.
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, eloldalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
Ayat dala
Angyalok a mennynek felhőiről szálljatok alá.
A rab Palesztina földjére.
Ott, ahol drót kerítés mögött rettegnek a Palesztinok,
Ott, ahol nincs béke csak háború.
Egy Palesztin lány mond hova lett?
E világból hova ment el?
Egy Palesztin lány Dehes utcáin elveszett.
Elvették tőle lelke tisztaságát,
a Zsidó tankok.
Angyalok! Mennynek felhőiről szálljatok alá
A rab Palesztina földjére,
Ott, ahol Ayat elveszett.
Szép fekete szemébe már nem nézhet senki,
Szép fekete szemei már egy másik világban járnak.
A mennynek felhőin száll,
Ott fenn boldog már.
A lelke még most is száll,
Akár, a Szabad madár.
Drót kerítés és fal
A régi, régi rend még áll.
Már most is felhőn jár,
Lelke szabad már.
Angyalok! Mennynek felhőiről szálljatok alá,
A rab Palesztina földjére.
Ott, ahol drót kerítés mögött Ayat elveszett.
A lelke még most is száll,
Akár a Szabad madár.
Drót kerítés és fal
A régi, régi rend még áll.
Már most is felhőn jár,
Lelke szabad már.
Városi Harcos Angyal
Ayat
Ayat, Dehes utcáin eltévedt,
A fény útjáról a sötétségre lépett.
Ayat, Dehes utcáin eltévedt,
Az élet útjáról a halál ösvényére lépett.
Ayat, Dehes utcáin elveszett,
Elvették tőle lelke tisztaságát
A gyilkoló gépek.
Dehes utcáin egy anya a gyermekével halt meg,
Nem volt menekvése az Izraeli mészárosok elől.
Dehes utcáin Ayat
Lelke, apró szilánkokra hullott szét,
Átrohantak rajta az Izraeli bakancsok.
Dehes utcáin Ayat elveszett,
Szép tiszta lelkébe a bosszú tüze éget.
Városi Harcos Angyal
Kotzián Rudolf: Ahogy szavaztál…
(2004.decemberi 5.-ei népszavazásról)
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Úgy mondjanak neked IGENT, avagy NEMET!
Úgy nyújtsanak feléd majd segítő kezet!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Úgy mentsenek ki a lángban álló házból!
Úgy húzzanak ki a vad, dühöngő árból!
Éhhalál küszöbén úgy kapj majd kenyeret!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Éppolyan hű legyen hozzád feleséged!
Fiad tiszteljen, vagy tagadjon meg Téged!
Aszerint áldják, vagy átkozzák a neved!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Hogyha IGEN-t mondtál, az ÚR legyen veled!
Hogyha NEM-et, Ő se bocsásson meg neked!
Ne lásd meg a Mennyet, Pokolban a helyed!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Mert, ki elfelejti, megtagadja népét,
Aki elveszejti vér szerint testvérét,
Nincsen rongyabb annál! Mentsége nem lehet!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
…………………………………………..
Eképpen szól versem Nagypéntek napjáig,
Krisztus urunk véres, nagy áldozatáig.
De mert a keresztfán Ő is megbocsátott,
Én sem mondok népem fiaira átkot.
Ostobaság szülte rút, gonosz tettedet,
A Végítéletkor bocsássák meg neked!
De míg e földön élsz - csak, hogy el ne feledd -
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
(Kiegészítve: 2005. Húsvétján)
Kárpáti Piroska:
Üzenet Erdélyből
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
Kárpáti Piroska
(tanítónőt , a románok e verséért 1920-ban felakasztották)
Eduardo Rózsa-Flores:
Szurdokpüspöki palóc Himnusz
Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a föld tart,
Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a föld tart,
Paradicsom hazájában,
éljen örök boldogságban,
éljen örök boldogságban.
Töltse békével napjait,
egyezve lássa fiait
tatár, török más ellenség,
minket meg ne rendíthessék
minket meg ne rendíthessék.
Isten áldja meg a magyart,
tartson neve, míg a föld tart,
Isten áldjon meg bennünket,
minden igaz magyar embert,
minden igaz magyar embert.
Csak a gyökér kitartson
Kint a szőlőnkben, emlékszem rája,
Deszka kunyhónk előtt állt öregapám diófája.
Ha vihar támadt ,– szőlőkötözéskor,-
Dörgött az ég, csattant a villám,
Füstölt az úton a felpaskolt por,
Ahogy végigverte a dörgő esőostor.
Bebújtunk a kunyhóba. Onnan néztem,
Miként robognak a felhők az égen.
Nagyapám a fát leste.
Vajon elbír-e a széllel?
Recsegett, ropogott öreg teste,
A szél a gallyakat csomósan tépte,
Hullott a zöld dió áldott termése,
Mozgott a föld is ahogy a vihar rázta,
De győzte a vihart, öregapám konok,
Törzsekopott diófája.
Csak a gyökér kitartson…!
Még ma is hallom – motyogott nagyapám:
Nem lesz baj, gyerek!
Dió lehullhat,
Új tavasszal terem az ág újat,
Ág is nő a letépett helyére,
De ha a gyökér nem bírná tovább,
A diófának, kisunokám, vége.
Most is vihar, szél tépi, rázza
De állja a vihart Árpád vezér
Ezeréves, öreg diófája.
Kárpátoktól az Adriáig nyúlnak a gyökerek
Tapadnak a földre, hogy termés legyen
Az örök Magyar szőlőhegyen,
Hogy élni tudjon: dió, levél, ágak…
- Adj Uram elég erőt a harcos diófának!
Lehull ezer dió, millió lesz holnap,
Letörhet száz ág, ezer nő helyére
S ha csupán csonka törzs marad,
Ha új tavasz zsendül, kifakad!
Uram, csak Te lássad,
Hogy ezen a véres küzdelmes harcon
A gyökér kitartson!
A gyökér kitartson!
Alföldi Géza (1943)
www.carlos.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!