Saját versek
Ars Poetica
Életemben sok rossz döntést tettem,
Melyért, már drágán megfizettem.
Az utamon magányosan jártam-keltem,
Mindig valakit, s valahol kerestem.
Jót, s rosszat egyformán tettem,
Hibáimon oly sokszor merengtem.
A megoldást mindig is kerestem,
De sokszor nagyon nagyot tévedtem.
Mementó
Láttam én a világ pusztulását,
Rég dicső országok hervadását.
Láttam az utat, mely a pokolba vezet,
S egy kis lépcsőt, mi a semmiben lebeg.
Emlékszem a napra, viharra keltem,
Az éj sötétsége volt körülöttem.
Villámok cikáztak szerte fenn az égben,
Nem volt már nyugalom többé a lelkemben.
Nagy a veszteség, mely megérint mélyen,
Nem segíthet rajtam már senki sem.
Meghaltam már, ennek is több ezer éve,
S mégis itt vagyok! Újra, és örökre.
A halál is már örökre elkerül engem,
Ezért itt most a bocsánatát kérem.
Spitzer Károly
Magyarok
Bárhol is születtél ezen a földön,
Ha itt élsz, e hon most már a hazád.
Itt jár iskolába gyermeked, unokád...
S itt, e helyen vesz körbe sok barát.
A bánat itt örömöt is jelent nekünk,
Mert magyarok vagyunk, s ez az istenünk.
Ha lázadó vagy, e honban a helyed,
S megkapod tőlünk, az új Istenedet.
Körbe vesz minket a Kárpátok öle,
Sok harcot vívott itt Árpádnak népe.
A bánat itt örömöt is jelent nekünk,
Mert magyarok vagyunk, s ez az istenünk.
A vér nem számít, ha magyarnak vallod magad,
S elfogadod új népednek a magyarokat.
Sokat szenvedett e nép apraja - nagyja,
De megmaradt mindig Magyarnak, ajka.
A bánat, ezért itt örömöt jelent nekünk,
Mert magyarok vagyunk, s ez az istenünk.
A harcban halni, büszkeség a családnak,
Mert a gyermeke életét adta a hazának.
Ha e nép gyermeke más honba költözik,
Szíve - lelke örök időkre kettétörik.
A bánat, még ekkor is örömöt jelent nekünk,
Mert magyarok vagyunk, s ez az istenünk.
A tudományban még ma is az élen járnak,
Sokszor nincs pénzük rá, amit formálnak.
Lelkesedésük, türelmük, akár a végtelen,
De ha kell, pusztításuk szinte: embertelen.
A bánat itt örömöt is jelent nekünk,
Mert magyarok vagyunk, s ez az istenünk.
A politikát is művelik e hazában,
Űzi is mindenki ezen kis országban.
A pártok is széthúzásra uszítanak,
Nincs menekvés a Turáni Átok miatt.
De, a bánatunk örömöt jelent nekünk,
Mert magyarok vagyunk, s ez az istenünk.
Spitzer Károly
Őseink szava
Századok mélyéről szólnak őseink hozzánk,
Siratják velünk országunk nagy bánatát.
Fáj a lelkük, hogy sokuknak vére,
Hiába omlott ki hazánknak földjére.
Sír a föld is, sok idegen tapossa,
Pedig e haza egyiknek sem az otthona.
Spitzer Károly
'48 március 15.
Felvirradt újra Nemzetünk hajnala,
Mert itt van március idusa.
Az elnyomott nép felkelt zsarnokai ellen,
Nem állíthatja meg őket Isten sem.
Elég volt! Betelt itt ma a pohár!
Le a láncokkal magyarok most már!
Kelj fel újfent, mint eleid tették,
Csak így találhatja meg népünk a békét.
Majd ha kiállsz az igazságért,
Mondhatod, hogy: Előre! A Hazáért!
Minden a Pilvaxban kezdődött, S a Nemzeti Múzeumnál a nap tetőzött.
Elmondták ott a Talpra magyart,
Felolvasták a pontjaikat.
Nézd a népet, a Nemzetet,
Mely oly sokat szenvedett.
Másfél évig övék volt a világ,
A Népé, ki az elnyomás ellen kiállt.
Az elnyomók túl-ereje bár legyőzte őket,
A túlélők, tovább adták hazaszeretetüket!
Spitzer Károly
II. Zrínyi Miklós
1520-ban született Ozalyn, vagy Csáktornyán,
Apja halála után lett tanára Péter a Pázmány.
Később őt okítják s nevelik a gratzi jezsuiták,
Tanul ő Bécsben, Nagyszombaton, s bejárja Itáliát.
A család a törökkel mindig háborúban állt,
De ezt nem értékeli a Habsburg-király.
'47-ben belőle Horvát bán lesz,
Reméli egyszer országa szabaddá lesz.
Ír nagyon sok verset, poémát, poetikát,
Az egyikben megemlíti az ősapát.
Megemlíti a hősöket Szigetben,
Hogyan állottak a töröknek ellen.
Hullatták vérüket Istenért, Hazáért,
S csak kis részt a Habsburg-királyért.
A Becsület, és Hűség példaképei ők,
Tanulhatnak tőlük az sok emberöltők.
Sajnos, neki az isten nem oly halált szánt,
Egy sebzett vadkan megölte Miklóst, a Bánt.
Pihenj, Te hős, pihenj örök nyugodt békében,
Ki Dalmátnak születtél, de Magyar vagy szívedben.
Spitzer Károly
Balassi Bálint
1554-ben született Zólyom várában,
Egy Magyar főnemesi családban.
Apja "Felségárulásban" vétkes,
Neki tanítója Bornemissza Péter lesz.
11. évétől Nürnbergben tanul,
Apját újból rászedik csalárdul.
Nem sokra rá kegyelmet kapott,
Bizalmat szerezni nem tudott sehogy.
Bálint részt vesz az Erdélyi hadjáratban,
De elfogják , mégis vendég lesz az udvarban.
Báthori Fejedelem barátként őt kezelte,
Ezért Balassi követte hűséggel Lengyelbe.
Itt megismerte a Reneszánsz kultúrát,
Rájött , ezzel kitudja fejezni önmagát.
Megszerette itthon Losonci Annát,
Kiben megtalálta önnön múzsáját.
Későbben hadnagy leend Egerben,
Hol vitézkedett hősiesen a török ellen.
Harminc évesen elvette rokonát,
Unokatestvérét , Dobó Krisztinát.
Hozományul kapta Sárospatak várát,
Fejére Vérfertőzés , Felségárulás vádját.
Megfontolásból katolikus hitre térvén,
Kéri ezen házasság érvénytelenítését.
Negyven évesen megsebesül Esztergom alatt,
Minthogy a két combját a harcban éré találat.
Sajnos nem tudták kezelni rendesen a sebét,
Meghalt fertőzésben Hazáért, Istenért.
Spitzer Károly
Jobbik
Jó sorsunk legyen újra, végre,
Országunknak jöjjön régi dicsősége.
Balsors távozzon e honból, s
Béke legyen mindenhol.
Itt az idő, cselekedjünk ma,
Kell még magyar e honban!
Spitzer Károly
Ébresztő
Itt az idő! Eljött végre!
Ébredj álmodból Nemzetem!
Ne hagyd, hogy söpörjenek félre,
Ezt tovább már tűrhetem.
Régen, mi dicsők is voltunk,
Majd kárhozottak, alávalók!
Ez a mi magyar sorsunk,
E nép fiai az örök lázadók.
Nem tűrhettük soha a rabigát,
Mit ránk tettek más nemzetek.
S minden nép minket hajigált,
Árpád utódai emlékezzetek!
El sose feledjük őseink,
Sok vérét, nagy áldozatát.
Mert ők mindenek fölött védték,
Családjuk, Országunk,s Európát.
Itt az idő az ébredésnek, testvér,
Ki magyarnak vallod magad!
Hogy őseid szent kötelességét
Átvedd, s meg ne tagadd!
A Kárpátok ölén élünk,
Tizenegy évszázada már.
Gyermekeinket mi védjük,
S mi adjuk jövőjük zálogát.
Spitzer Károly
2010.01.14.
www.carlos.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!